A Hughes 369-es modell születése...

A Hughes / MD-500-as helikopter a repülést szeretők körében nagy elismertségre tett szert az évtizedek során, kiváló teljesítménye, könnyű kezelhetősége és megbízhatósága okán. De hogyan is kezdődött, a gép fejlesztése?
Az 1960-as évek elején az amerikai hadsereg LOH (Light Observation Helicopter) programjára a Hughes vállalat hozzálátott egy könnyű, 4 személyes, gázturbinás hajtóművel ellátott megfigyelő helikopter kifejlesztéséhez. Tapasztalataik e téren már voltak, hiszen a kétszemélyes, dugattyús motorral felszerelt 269-es modelljük ekkor már nagy népszerűségnek örvendett a repülésben járatos szakemberek körében. Ezúttal azonban egy kicsivel nagyobb gép terveit vázolták fel a mérnökök. A csepp alakú törzsben elöl foglalhatott helyet a személyzet a kiváló kilátást biztosító kabinban és a hátsó részbe építették az Allison vállalat által gyártott hajtóművet. A megfelelő felhajtóerőről a négylapátos főrotor gondoskodott, a forgatónyomaték ellensúlyozásáról pedig a kétlapátos faroklégcsavar. Futóműve nem behúzható, merev csúszótalp volt, melyet úgy alakítottak ki, hogy a viszonylag durvább földet éréseknél tompítsa, elnyelje az ütközés energiáját. Maga a törzs szerkezete is úgy lett megtervezve, hogy kényszerleszállás esetén minél jobban ellenálljon a becsapódásnak. A későbbiek során ez a fajta tervezési elgondolás sok személyzet életét mentette meg! A 369-es modell (katonai megjelölése YOH-6A volt) 1963 február 27-én teljesítette első felszállását. A prototípus beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így a hadsereg is érdeklődést mutatott a gép iránt. A katonaság 3000-4000 db kis helikopter rendszerbe állítását tervezte (később ennek csak egy része került legyártásra). A berepülések tapasztalatai alapján számos módosítást eszközöltek a sárkányszerkezeten. A kezdetben tömzsi farokgerendát áramvonalasabbra cserélték, változtattak az ajtókon és a műszerezettségen. 

Fent: az YOH-6A prototípus

Két évvel később az YOH-6A nyerte el a tendert a rivális Bell és Fairchild-Hiller cégek típusaival szemben és az amerikai szárazföldi hadsereg 714 helikoptert rendelt a Hughes-tól, OH-6A típusjelzéssel. Az éles harci bevetésre sem kellett sokáig várni, 1967-ben már Vietnamban teljesített szolgálatot a gép. Eleinte - ahogy a legtöbb új típusnál ez lenni szokott - számos gyermekbetegség kiütközött a harci bevetések alkalmával (főleg a főrotorral adódtak szerkezeti problémák), de ezeket folyamatosan orvosolták a mérnökök. Főleg megfigyelő, tüzérségi támogató feladatokat láttak el a helikopterekkel, majd a háború későbbi szakaszaiban már támadó bevetéseket is végrehajtottak. Az UH-1 Huey helikopterek kíséretét is OH-6-osok látták el nagy részben, sokszor az AH-1-esekkel együttműködve. A gép hivatalos beceneve a "Cayuse" (amerikai népcsoport) volt, de a személyzetek általában csak "Loach" (Csíkhal) névvel illették utalva fürgeségére, vagy "Flying Egg"-nek (Repülő tojás) becézték egyedi törzsformája miatt. Megbízhatósága és egyszerű karbantartása okán a pilóták, szerelők kedvelték a típust. Mivel teljesítménye engedte, sok gép bal oldalára mozgatható, hatcsövű 7,62 mm-es géppuskát szereltek, valamint a hátsó ülésen helyet foglaló lövészek is kezelhettek egy-egy M60-as géppuskát. 1967-ben a Hughes elkészítette a polgári piacra szánt változatot is 500U, később 500C (369C) típusjelzéssel. Az első modell még az OH-6A kényelmesebb ülésekkel ellátott változata volt, majd az 500C (369HS, majd 369HE) változat már hangszigetelt belső kárpitot és módosított műszerfalat kapott. A prototípus 1969 májusában szállt fel először és hamar nagy népszerűséget szerzett a civil üzemeltetők körében is. Jelenleg is repül még számos példány a világban, sőt néhány 500C modellt a modernebb 500E hegyesebb üveg orr-részével szereltek fel, így fiatalítva a helikoptert. A gép a rendőrségi-, mezőgazdasági feladatokra és légi taxi szolgáltatásokra is kiválóan alkalmazható volt.

Balra fent: Egy OH-6A bevetésre indul                                                                         Jobbra fent: Az OH-6 szerkezeti ábrája

Hughes OH-6A műszaki adatai:

Személyzet: 4 fő
Hajtómű: 1db 353 LE-s Allison T-63-A-5a gázturbina
Hossz (forgó rotorral) : 9,24 m
Magasság: 2,48 m
Főrotor átmérője: 8,03 m
Farokrotor átmérője: 1,40 m
Legnagyobb sebesség: 240 km/h
Hatótáv: 665 km
Szolgálati csúcsmagasság: 4877 m

Fegyverzet: 1 db 7,62mm-es M134 géppuska
2 db 7,62 mm-es M60 géppuska
szükség esetén: XM75 gránátvető

Szöveg, fotó, grafika: a blog-szerző