Különleges példányok
Az alábbiakban a Hughes/Mc Donnell Douglas OH-6-os/ MD-500-as helikopterek legkülönlegesebb, kísérleti változatai kerülnek ismertetésre, a teljesség igénye nélkül...
1. OH-6D AHIP
Az OH-6A alapjain létrehozott helikopter repülési próbái 1981-ben kezdődtek. A
kísérleti gépet az amerikai hadsereg által kiírt AHIP (Army Helicopter
Improvement Program) keretében fejlesztették ki a Hughes mérnökei. Az OH-6D
legfőbb jellegzetessége a rotor tetejére szerelt henger alakú célmegjelölő
berendezés (MMS-Mast Mounted Sight), melynek segítségével a levegő-föld
páncéltörő rakéták a legnagyobb pontossággal célba juttathatók. A helikopter
bal oldalán helyezték el a rakéta-blokkokat, érdekes módon egymás felett.
2. " Quiet One"
Szintén egy különlegesen átalakított OH-6-os volt az 1960-as
évek végén tervezett "Quiet One" (Csendes) változat, melyet Hughes 500P
(Penetrator)-ként is szoktak emlegetni szakmai körökben. Mindössze két példány
készült belőle. A helikoptert egy speciális zajcsökkentő berendezéssel látták
el, mely igen furcsa kinézetet kölcsönzött a gépnek. Mintha egy hatalmas henger
állna ki a törzs hátsó részéből. Az ötlapátos főrotor is újdonságnak számított,
csakúgy, mint a négylapátos faroklégcsavar. A hajtómű teljesítményét rövid
ideig meg lehetett növelni egy speciális víz-alkohol befecskendezéses rendszer
segítségével. A gép alján egy infravörös kamerát helyeztek el, mely
megkönnyítette az éjszakai navigációt. A " Quite One"-t a CIA titkos
küldetéseihez kívánták felhasználni, melyek során éjjel, nagy mélységben kell
az ellenséges területre belopakodni és ott ügynököket kitenni. Néhány bevetésen
valóban repült a két gép, ám a katonai vezetők nagyobb magasságokban nem voltak
megelégedve a teljesítményével. Az viszont kétségtelen, hogy máig sem építettek
az OH-6D-nél halkabb helikoptert.
3. MD 530 MG (MMS)
1985-ben jelent meg a nem sokkal korábban kifejlesztett MD-530F kísérleti
katonai demonstrátor példánya, az MD-530MG, melyet az OH-6D-hez hasonló, rotor
tetején elhelyezett célmegjelölő rendszerrel láttak el. A továbbfejlesztett
berendezés ezúttal egy gömb alakú, forgatható egységben kapott helyet. A
repülési próbák során a gép egy fa, vagy egyéb domborzati akadály mögött
függeszkedett és csak a célmegjelölő szenzort "dugta ki", periszkóp módjára.
Egy másik prototípus ennek továbbfejlesztéseként modernebb MMS-t és
műszerezettséget kapott, valamint az éleslövészetek miatt már TOW páncéltörő
rakétákkal is el lehetett látni. Fegyverzet-repertoárja később
nehézgéppuska-konténerekkel, nem irányított rakétákkal, gépágyúkkal bővült.
Mindkét gépből mindössze egy-egy kísérleti példány készült. Bár a Mc Donnell
Douglas szerette volna külföldi kis légierők számára eladni a gépet, érdeklődés
hiányában nem indult be a sorozatgyártás.
4. OH-6A NOTAR
Az 1980-as évek közepétől a Hughes, majd Mc Donnell Douglas a farokrotor
nélküli NOTAR-koncepció gyakorlati kísérleteihez néhány OH-6A helikoptert
átalakított (lsd. "Farokrotor nélkül?" bejegyzés). Az első tesztpéldányok
vastag farokgerendát kaptak, de megtartották a hagyományos stabilizátorokat. A hajtómű kiömlőjét lefeléfordítva építették be. A
berepülések és a szélcsatorna-vizsgálatok alapján indult el az MD-520N és az
MD-530N fejlesztési programja (az utóbbiból csak néhány nullszériás példány
készült).
5. MD-500E HAARP BMR rotorral
Az 1980-as évek végétől a helikoptergyártók a főrotor-fejlesztésekre helyezték
a hangsúlyt. A cél egy csuklók, csapágyak nélküli, egyszerűbb szerkezetű
rotoragy megalkotása volt. Több típuson is tesztelték a rendszert.A Mc Donnell
Douglas egy MD-500E helikoptert kölcsönzött a NASA Ames kutató központjának a
próbák idejére. A BMR (Bearingless Main Rotor –Csukló Nélküli Főrotor) koncepciót
először egy életnagyságú szélcsatorna-modellen próbálták ki, majd következtek a
próbarepülések. A BMR rotorrendszer végül nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, így a kísérleteket az 1990-es évek közepén befejezték.
Szöveg, fotó, grafika: a blog-szerző
címkép: MD-500E HAARP BMR rotorral