Sztori: Érseki György pilóta nem mindennapi feladata

Az alábbiakban a közelmúltban elhunyt Érseki György kalandos külső-függesztéses teheremeléséről szóló történetet olvashatnak, melyet ő maga mesélt el. Az elbeszélés a repulosok-irtak7.webnode.hu blogon jelent meg. Lássuk hát, hogyan is történt:
"Keresztet vetettem - keresztet emeltem
Életem talán legmagasztosabb repülési feladata volt a MÉM
RSz-nél, mikor kis falumban Mogyoródon az akkor renovált torony tetejére be
kellett emelni a főkeresztet. 1990 tavasza
Falka József Kántor Atya (volt szalézi szerzetes, aki 12 évig tanított zongorára, halála után Mogyoród díszpolgára) keresett meg ezzel az ötlettel, kérdéssel, hogy meg tudnám-e oldani. A válaszom az volt, hogy engedélyt kell kérni a cégem vezetőségétől.
Először a főpilótát Mandl Ernő bácsit kerestem meg a kéréssel, kérve szakmai engedélyét. Kis gondolkozás után csak annyit kérdezett, "Mennyi teheremelésed van Érseki?" mire a válaszon "körülbelül ötszáz" volt. Folytatta: "jó, engedélyezem, de ehhez a főigazgató engedélye is kell!"
Következő iroda a főigazgatói volt. Farkas László Főigazgató kérése volt, hogy csak akkor tudja engedélyezni, ha hivatalos írásos kérés érkezik a plébániáról.
Másnap megkerestem Máté György Plébános urat (szintén későbbi Mogyoród díszpolgárát), hogy írjon egy hivatalos kérvényt az igazgatóság felé, leírva a tevékenység lényegét, indokolva, hogy daruval lehetetlen megoldani, és a kereszt készítőjének nagyon-nagyon nehéz lenne a 32 méteres magasságban darabokból összeállítani. A levél elkészült, beleírva, hogy a repülési költséget vállalja a plébánia.
Viszem a levelet a főigazgatóhoz. Rezzenéstelen arccal olvassa, majd megkérdi: "Szép levél, de mennyi lenne a számított repülési idő?" Magyarázom, hogy mivel a Aerocaritas-nak repülünk az M3-as felett, így áttelepülési repidő nincs, a tervezett leszállóhely az M3-as mellett van, és onnan 1 perc a távolság a templomig. "Maximum 5 perc" volt a válaszom. Majd folytatta: "Hát ez egy nem szokványos állami megrendelés, hanem egyházi, engedélyeztetni kell a párttitkárral előbb"
Szemben lévő szoba, Király Csaba irodája. Elmagyarázom a helyzetet, és adom a plébánia levelét, elolvassa, majd megszólal: "milyen szép hangvételű levél egy falusi plébánostól", és felolvasta a titkárnőnek. Halkan jött a válasz: "őket nem csak a saját elveikre tanítják meg, hanem a szónoklatra is!" Kis idő múlva megkaptam a kérvényt a következő kézzel írt bejegyzéssel: "Hozzájárulok", dátum, aláírás, pecsét.
Vissza a főigazgatóhoz, aki a következő bejegyzést tette: "A repülést térítésmentesen engedélyezem." aláírás, majd a titkárnőnél pecsét.
A végrehajtásra megérkezve mértem csak fel a feladat nehézségét. Egy kb 4 méter magas rézből készült kereszt, aminek az alsó 50 cm-es része egy 30 cm ármérőjű "szoknyában" végződött (helyi mester munkája). Ezt kellett ráengedni a toronyból egy méterre kiálló hegyes gerendára, amit ők dárdának neveztek. A torony tetején egy ideiglenes állványon egy alpinista fog várni, aki beforgatja a keresztet a helyes irányba, jelez amikor engedhetem lejjebb, valamint leakasztja a keresztet megkötő karabinert a helikopter köteléről, majd rögzíti a keresztet. A templom előtti téren Kiss József fog várni és segíteni nekem, távcsővel figyelve, kétoldalú rádiókapcsolattal. A kereszt megfelelő helyen történő (súlypontot is figyelembe vevő) felkötözésében Krén Nándor szerelő kollégám segédkezett, perfekt módon!
A helyzetet bonyolította az, hogy a beállított kereszt fölé felnyúló magasságú villámhárító már fel volt szerelve 1 méterrel a dárda mögött!!!
Végrehajtás: második rárepüléssel sikeres volt. Köszönöm mindenkinek segítségét.
Ui.: Végrehajtás után a helyi egyháztanács vezetője Morvai György (nagyapám barátja) tájékoztatott, hogy a keresztben elhelyeztek egy kapszulát az utókornak, leírva a torony felújításában közreműködő személyek, szervezetek megemlítésével, többek között hogy a MÉM RSz HA-MSG helikopterével én emeltem be."
a cikk képei:




Előszó: a blog-szerző
Cikk: repulosok-irtak7.webnode.hu/ersek-gyorgy/
Fotó: repulosok-irtak7.webnode.hu/ersek-gyorgy/
Köszönet Cseraljai Istvánnak, hogy lehetővé tette a cikk ismertetését ezen az oldalon!